Szentkút                              

Amikor először jártam itt, még nem volt kész a 21 út bővítése, és a bekötőút is elég zötykölődős volt. Nem voltak... Azóta sok dolog megszépült, megújult, kibővült, s felépült, és a legutóbbi látogatásomkor (2023 december) már az volt az érzésem, hogy túl sok dolog is épült! Túlságosan érződik már az a szemlélet, hogy az anyagi javak elköltése erőteljesen megjelent ezen a Szent helyen! A völgyet ételszag lengi körbe, és azt érzem, ezzel a nagy fejlesztéssel valami végérvényesen elveszett abból, amiért jó volt ide ellátogatni. Ez persze csak egy érzés tőlem, mely az érzeteimre támaszkodik. Az érzeteimre, melyek nagyon finom energiákat is érzékelnek. Nem arról van szó, hogy a  Szent helyek nem gyönyörűek, hanem nekem energetikailag vesztett a templom, és a közvetlen környéke az erejéből! Korábban sokkal intenzívebb érzések, energiák érkeztek meg hozzám, már parkolóban, most azonban... Persze szép a játszótér, meg biztos hasznos dolog a rendezvénytér... 

Sokak számára a Szentkút egyet jelenet a Nagyboldogasszony templommal, az az bazilikával, ám ez azért nincs így! A Basilica minor rangra emelt csodálatos kegytemplom mellett kolostor található, kápolnával és a szabadtéri gyóntatófülékkel...

Szent hely. Alapvetően amikor valaki arra gondol, hogy ellátogat egy kegyhelyre, akkor kialakít magában egy képet arról, amit számára ez a fogalom jelent. Igen, itt mindent megtalál, ami ebbe a szóba belefér, sőt! Stáció, kálvári, szabadtéri oltár, gyóntatóudvar, szent források, kőbe vájt remetelakások, Lourdes-i barlang, és mindez egy fantasztikusan szép, békességet sugárzó völgyben. Természetesen nem hiányoznak az árusok, ahol nincs hiány kegytárgyaból, ételből, s italból, és nem hiszem, hogy volt itt már olyan, hogy kevés volt a meglévő parkolóhely! 

A kegyhelytől a Szentkúti-patak csodálatos völgyében, akár a kerekesszékkel érkező vándorok biztonsággal elindulhatnak egy kellemes sétára a kék jelzésen(!). A csörgedező patak, a változatos sziklafalak... Az első olyan pont mely megállásra késztet, a Szent Lászó forrásnál található. Érdemes kellő óvatossággal besétálni a kanyonba. Két legenda fűződik a helyhez...

A legenda szerint a 11. század végén a Magyarországot fosztogató kunokat üldöző Szent László királyt és katonáit bekerítette az ellenség a keskeny völgybe. A magyaroknak nem volt vizük, mire Szent László haragjában egy sziklába vájta a lándzsáját, ahonnan aztán bővizű forrás fakadt (1290).

Egy másik monda szerint a Szent Lászlót üldöző kunok egy völgybe szorították a királyt, aki előtt még egy óriási szakadék is állott. A királynak azonban jó lova volt, egy gyors és határozott döntéssel átugratta a szakadékot. A patkószegek nyomából vékony sugárban kristálytiszta víz bugyogott fel.

(forrás: matrahegy.hu)

A széles kanyargós úton csakhamar egy kis fahídhoz érkezünk, melyet én a források völgyének kereszteltem el.

A hídtól pár méterre található a Szűz Mária forrás. A forrás közelében esőbeálló, és padok találhatóak. 

A patak medrét követve újabb források csoportjára bukkanunk. Szent Imre, Szent István, és a Szentháromság forrás várja a szomjas, gyógyulni vágyó vándorokat, kirándulókat. A forrásoktól "völgyéből" az ösvény visszatér a kék jelzésre. 

Mi a kicsit nehezebb terepet választva visszamentünk a patak medréhez, mely ezen a szakaszon teljesen száraz volt, s egy hosszabb szakaszon bejártuk az itt ott elég nehezen járható medret. Megküzdve a helyi rovarvilág minden repülésre teremtődött egyedével, betelve a sziklák formavilágának minden szépségével, megcéloztuk a túrautat, s majd a "Vörös haraszt" tábla közelében visszatértünk a kék jelzésre...

Számtalanszor említettem már, hogy a visszaút is lehet legalább olyan izgalmas, mint... A "Vörös haraszt" táblánál mi visszafordultunk, és legalább annyi látnivalóval gazdagodtunk, mint idefele! Megeshet, hogy ebben a lombkoronán átszűrődő fények játéka is segített, de olyan mederrészekbe kukkantottunk be, olyan... melyet az odaúton nem láttunk meg. Számtalan sütkérező zöld gyíkot kaptunk lencsevégre, számtalan olyan rezdülését örökítettük meg a terméseztnek, mely örök élményként rögzül a lelkünkben!