Budapest - Rákoskert

Merzse-mocsár

A LisztFerihegy futópályája, és Rákoskert vasútállomás között található egy kis csoda...

 

Első látogatásomkor, a képzeletem szárnyán gyermekkorom egyik kendvenc könyve kelt életre! ...valahol vártam, hogy szembe jön velem Tutajos, Bütyök, és  az öreg Matula! :)

 

Javaslom, hogy Rákoskert vasútállomásról induljanak el, és a A „Zöld béka” jelzést követve barangolják be  a mocsárvilágot.

...de akár a repülőtéri 31R/13L futápályájától is elindulhat (lásd térkép), mely spotter körökben a "Patakpartnak" nevezett pontról indul.  Halkan jegyzem meg, ha kényelmesebb, egyszerűbb Vecsést megközelíteni, akkor egy kiadósabb túra lehet, ha a"Spotter-domb" nevű ponttól indulnak, így a gyermekek megcsodálhatják a méterekkel mellettük, s felettük érkező, vagy induló repülőgépeket is! A Pesti útról is meg lehet közelíteni, a mocsarat. Rákoskeresztúr központ után, a Home Centert elhagyva, az Összekötő utcán be lehet menni a kis parkolóhoz, Innen is indulhat a túra sétálva, bringával, kutyával (szigorúan pórázon), babakocsival, látcsővel, fényképezőgéppel ...de innen a nagy mocsár azért elég "messze" van.

A kora tavaszi látogatás egyik hátránya, hogy a természet még nem öltötte magára fel a „szép új ruháját”, ám a nádasok világába, még így, a friss tavaszi zöldellés előtt is lenyűgöző dolog beleveszni. Meg-megállva a szemeimmel próbálom behatárolni a sokféle madárhang forrását, de kevés sikerrel teszem. Beszélgetésbe elegyedem az egyik őrrel, aki szerint mostanság nagyon sok a víz a területen, ezt később, a kilátónál magam is tapasztalom. Padok, szemetes, s információs táblák lábait öleli körbe a víz. 

 

A kilátóból mesés panoráma tárul a szemem elé. Hattyúk mellett látok vízityúkokat, récéket, az égen áthúz egy-két barna rétihéja. A hangok kavalkádja azonban sokkal színesebb. A hangverseny egy percre sem csendesül. A magasból ...egy kisebb csodának élem meg a pillantokat, melyekben csendes figyelője lehetek a természet életének, világának. Réceközi csetepaték mellett, érkező, s a távozó madárkákat figyelek. A hattyúk fehér óriásként rabolják el a tekintetemet, és a víztükörben megjelenő gömbölyded fehér felhőpapalan csak tovább fokozza az élmény. 

További képeket IDE Kattintva talál--->>>

A láprétek virágai még nem pompáznak, de azt gondolom, hogy hamarosan új színekkel fog gazdagodni a táj. Óvó szándékkal már több rétecske le is van zárva!

A túraút mentén kihelyezett táblák végigolvasása után, mindenki számára "fogyasztható" információkat kapunk a Merzse életéről, "működéséről", múltjáról, s jelenéről. 

Én vittem magammal túracipőt, mely akár túlzásnak is tűnhet a száraz részeken, de a sarasabb terülteken jó szolgálatot tett. 

A táj nyugtatóan hangos csendjéhez sajnos párosulnak Ferihegy „neszei”, de ezzel nem tudunk mit kezdeni, tehát ne is vegyen róla tudomást! A kacskaringós sétaúton sok a nézelődő, és bizony nagy öröm volt találkozni mezőt védő emberekkel is! 

Kérem Önt, hogy védje óvja ezt a kis csodát, és szeretettel javaslom, hogy a megtermelődött hulladékot vigye haza! Nem lehet oly sok, hiszen ha eddig "eljött" akkor haza is tud menni! :)

 

Értékelés****

Csodálatos program mindenkinek, aki szereti a természetet, aki nem tud sokat utazni (ha Budapesten él), aki imádja, félti, s óvja a természet kincseit! Egy egy olyan kis gyöngyszem a város peremén, ahol mindig más élménnyel gazdagodunk!