„Amit a császár megtehet, azt én is megtehetem!”
 
E mondat jegyében épült fel az ország legnagyobb és legfényűzőbb barokk-rokokó kastélya a Fertő tó nádrengeteggel szegélyezett lápos, vadban gazdag vidékén.
A kastélyegyüttes kiépítése és fénykora Esterházy „Fényes” Miklós herceghez kötődik, aki 1762-től haláláig, 1790-ig folyamatosan építkezett, hogy létrehozza az uralkodói udvarokhoz mérhető rezidenciáját, és ahol mindennaposak voltak a fényűző ünnepségek. A kastélyegyüttes a XVII. századi kisebb fõúri figyelemre, hanem amiatt a zenetörténeti kuriózum miatt is, amit Haydn, a világhírű zeneszerző és a birtoktulajdonos Eszterházy Miklós herceg közötti megbonthatatlan munkakapcsolat jelentett. Vajon Joseph Haydn, a kiváló osztrák zeneszerző miért választotta alkotóhelyéül Fényes Miklós herceg egykori süttöri vadászkastélyát az egykorú Európa kulturális és művészeti életének egyik fellegvárává emelte. Ide rezidencia épületeinek felhasználásával 1720-ban, majd mai formáját is elnyerve 1762–84 között épült, barokk, rokokó és copf stílusban. Eszterházára nemcsak a korszak magas rangú családjai látogattak el, hanem Mária Terézia császárnő-királynő is vendégeskedett,valamint itt élt és alkotott a nagyszerű zene-szerző, Josepf Haydn is. A kastély parkja és a kapcsolódó táj a barokk kertművészet legérettebb magyarországi alkotása, és egyben a barokk tájformálás európai léptékkel mérve is nagyszabású, példaértékű megjelenése. A Zinner Ferenc, majd feltételezhetően Jacoby tervei szerint formált park és tájegyüttes stílusjegyeit tekintve az európai barokk kertépítészet egyik legtisztább kompozíciója és a világ egyetlen kétfókuszos barokk tájrendszere, amelynek fõbb vonalai, kompozíciós lényege és karaktert adó elemei ma is felismerhetők és rekonstruálhatóak.A kastély fénykora Esterházy „Fényes” Miklós haláláig, 1790-ig tartott. Ezt követően a család Kismartonba helyezte át székhelyét, s az elkövetkező évtizedekben a kastélyt csak ritkán használták. 1902-ben Esterházy IV. Miklós herceg feleségével, gróf Cziráky Margittal visszaköltözött a helyreállított kastélyba. Ezekben az években ismét Eszterháza lett a család első számú rezidenciája, nagyszabású rekonstrukciós munkálatok zajlottak, ebben az időszakban 
alakították ki a Rózsakertet, az Angolparkot, valamint az Északi parkot. Bár a kastélynak ez a rövid fénykora a hercegné halálával 1910-ben lezárult, a család 1945-ig a kastélyban lakott.
 
A II. világháború után a kastély berendezését széthordták, falai között mezőgazdasági kutatóintézet működött, helyiségeit irodáknak, raktárnak, géptároló-színnek használták. Az 1950-es évek második felére kikerültek a traktorok és a gabonás zsákok a kastély termeiből, és elkezdődött az a munka, amelynek eredményeként – Joseph Haydn halálának 150. évfordulójára – 1959-ben múzeum nyílt az épületben.
Eszterházának már a puszta léte is európaiságunk megkerülhetetlen megtestesülése. Ha pedig megfelelő zenei programok révén Haydn művészetét újra elválaszthatatlanul összekapcsoljuk a – megújuló – kastéllyal, akkor az rövid időn belül Magyarország kulturális arculatának egyik meghatározó elemévé fog válni. Eszterháza egyike az európai zenekultúra legjelentősebb szentélyeinek - a nemzeti örökségünk egyik legértékesebb kincsében rejlő kivételes lehetőségek csakis ennek szem előtt tartásával aknázhatóak ki.
 
(Forrás:  Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont)