Somoskő első várát a Kacsics nemzetség építette a 13. század második felében. Az építéshez a környék jellegzetes anyagát, a bazaltoszlopokat is felhasználták. Az Árpád-ház kihalása utáni belháborúk során a Csák birodalomhoz tartozott, majd 1320-ban foglalta vissza Károly Róbert serege. Az uralkodó a Szécsényi családnak adományozta a várat, akik a 15. század közepéig lakták. A birtokot később a Losonczyak kapták meg, majd az erődítményt a török háborúk idején a végvárrendszerhez kapcsolták, megerősítésére ágyútornyokat és körbástyát építettek.

A török 1554-ben sorra elfoglalta a környező várakat, Füleket, Salgó várát, Somoskő azonban közel 20 évig dacolva a túlerővel, sikeresen kitartott a két ellenséges vár között. Ekkoriban élt falai között Losonczy István özvegye két leányával, itt ismerkedett meg velük az ifjú Balassi Bálint, aki Anna iránt érzett viszonzatlan szerelem ihletében írta a Júlia-verseket, a korai magyar nyelvű szerelmi líra gyöngyszemeit.

1576 tavaszán végül Somoskő is elesett, miután Ali füleki bég seregei elől a várvédők elszöktek. 1593-ban került vissza az erősen megrongálódott vár a keresztényekhez. A várat a Rákóczi-szabadságharc végén, királyi parancsra tovább rongálták, ezzel végleg elveszítette fontosságát. A sorsára hagyott vár pusztulásnak indult, 1970-ben kezdték el felújítani. ekkor kapott tetőt az épület leglátványosabb része, az ágyútorony.

 

forrás:

kirandulastippek.hu

varlexikon.hu