Az érkezés... A vár alján az Úrkút utcában álltam meg, mert az érzéseim szerint... na jó, elkeveredtem, és mivel nem akartam feleslegesen róni a kilométereket, azt gondoltam, itt jó lesz, és várat innen biztos meg lehet közelíteni. Mint később bebizonyosodott, a legjobb hely volt a parkolás szempontjából ez az utca, mert bármerre is indul a vándor, a várban találja magát! Tehát innen elindulva akár az Ostrom lépcsőn feljut az óvárosba.

Az Óváros... nincs mit szépíteni az elfogultságomon, bekebelezett. Zsuzsi szobra, az az A Korsós lány (R. Kiss Lenke alkotása) várt az Árnyas utca lépcsőjének a "tetjén". A házak között visszatekintve, már innen is csodás panoráma tárul a szemünk elé, ám ez még csak a kezdet! 

Az ősz színevel megfestett óvárosi séta alatt, néhol még fel-felbukkannak a leköszönő főszezont, a nyarat visszaidéző "emlékek". Az asztoloknál a jeges teát, limonádét, a fehér-, és vörös "spricceket" a forró csokik, s a meleg teák gőzölgése váltotta fel. 

Jó itt létezni, jó csak leülni, sétálni, s megpihentetni a tekintetet egy tornyon, elcsodálkozni azon, hogy egy autós csak azért áll meg, hogy nyugodtan lefényképezhessem a Tűztornyot, hogy... 

A várkapun belépve egy igen különös érzés születik meg bennem, Egyszerre érzem magam Sopronban, Budán, és Szentendrén.  A vár, mely ...igen "majdnem" olyan, mint a fővárosi "rokon", csak kicsiben. Számomra meghittebb, csendesebb, s nyugalmasabb. Számtalan közintézmény mellett, bizony olyan különleges múzeum is várja a látogatókat, mint a téglagyűjtemény a Dubniczay-palota déli szárnyának pincéiben. A kiállítás, a római kortól napjainkig mutatja be az agyag alapú építőanyag felhasználásának módjait, valamint a téglagyártás régi eszközeit. Erre található hazánk utolsó várbörtöne, melyből nem is olyan régen költöztek át az elitéltek, az új fogházba. Tehát kérem, ha a várbörtönt szeretne nézni, arra is van lehetőség, de ne azt várja, hogy a letűnt középkor emlékei, között fog egy órán keresztül bandukolni! A kiállítás nagy része a közeli múltba visz vissza, ám a túra indulásánál néhány percre megelevenedik a betyárvilág.  

A kiállítással kapcsolatban azt érzem, hogy mindemellett, hogy a közelmúlt történéseiből, s Veszprém történetéből nyújt át, a lehetőségekhez képest, egy szép kis csokrot (kicsiben a Terror házára hasonlít)... Nekem egy kicsivel kevesebb, több lenne! Túl sok az információ a vezetés során, mely hanganyagról megy...

A vár területén több templom is áll. A teljesség igénye nélkül, a székesegyház mellett taláható, a X -XI század körül épült Szent György kápolnára hívnám fel a figyelmét, melyben a legenda szerint, első királyunk fia, az akkori kőkápolnában tette szüzességi fogadalmát.

A Szentendrét megidéző galériák világáról nem szólok bővebben, inkább csak bíztatom, hogy járjon nyitott szemmel!

A vár északi részén, Szent István és Boldog Gizella szobrai mellöl tekinthet le a városra. Lenyűgöző a panoráma, a távoli viadukttal, a házakkal, parkokkal, s a kopár Benedek-heggyel, és  az itt eltemetettek emlékére emelet kereszttel.

Anno a törökök innen ágyúzták a várat, majd temető volt itt, s később őrtorony. A várból lépcsőn jut le ide... majd ha be tudott telni a látképpel, akkor innen folytathatja a sétát tovább lefelé... A Benedek-hegyről balra fordulva, pontosan az Úrkút utcába érkezik, ahonnan indultunk, ám itt ne érjen véget a séta. A hegyet megkerülve, a csörgedező Séd-patak mentén kialakított csodás sétaúton induljon el, s ha van kedve, egészen az állatkertig is el tud sétálni! 

A gyermekeket fantsztikus játszótér várja, bejárhatóak a hajdani Szent Katalin-kolostor, és a Margit-romok, rácsodálkozhat a fantasztikus vizi labirintusra, a meredek sziklafalakra, megpihenhet a padokon, vagy beülhet a Fricska bisztróba, de láthat itt könyvmegállót, átsétálhat a viadukt alatt, és amikor azt gondolja, hogy a  Magyar népmesék játszótér után már semmi meglepetés nem vár Önre, nos... én már nem is szeretném folytatni, mert ezt látni kell!

Értékelés *****

Engem elvarázsolt Veszprém, azt gondolom, nem utoljára jártam itt! Meleg szívvel ajánlom mindenkinek!