Budapest ----> Agostyáni Arborétum ~ 60 km

Madárdalos Agostyáni Arborétum

 

Az Arborétumot nagyon egyszerűen meg lehet közelíteni Tata felöl, de ha igazán szeretne ráhangolódni arra a gyönyörűségre mely itt várja, javaslom, hogy  Tarján felöl érkezzen...

A főútról rövid bekötőúton éri el a főbejárta díszes székelykapuját. Innen már bepillantani is gyönyörűség az arborétumba! Az égbetörő fasor közötti kanyarogós út csábításának, mindössze a belépő megvásárlásáig kell ellenállni. A bejárat mellett jobbra található, a fák ölelésében megbújó kis házikóban megeshet, hogy nem talál senkit, megeshet, hogy a telefont sem veszik fel... Induljon el, mert mi is "kilépőt" vásároltunk!

Ha kerékpárral érkezett, itt le tudja rakni! ...és igen, itt kell szólnom arról, hogy kutyákat sem lehet bevinni az arborétum területére! 

A bejárattól hatalmas ciprusok, tuják óvó ölelésében sétálunk a völgy "bejáratáig". Látunk törökmogyorót, tiszafát... s elérkezvén a völgybe kitárurul a világ!  Örökzöldek, színek, árnyalatok, formák, s a völgyet védelmező fenyvesének illata fogad. A táj ámulatba ejtő koncertje mellett, méterről-méterre, újabb, és újabb varázslatba részeseivé válunk. A hatalmas kocsánytalan tölgy káprázatos látványa, a ciprusfélék családjába tartozó kínai mamutfenyő... igazi "agymosás", és még alig távolodtunk el a bejárattól!

A völgy zöldjét magunk mögött hagyva, ismét gyönyörűségesen magas, nyíl egyenesen az ég felé törő fák között sétálunk. Vasfa, mamutfenyő, mocsári ciprusok... és lehet, hogy csak az én képzeletem szárnyalása, az elmém játéka, de mintha évmilliókkal korábban sétálnánk itt... az érzés csak néhány méteren keresztül tart, de megjelent. A tavacskához vezető útra nem térünk le, hanem tovább sétálunk, s egy hídon átkelve fordulunk vissza, követve a Bocsájtó-patak medrét, melyben a szokatlanul száraz nyárnak köszönhetően, valóban csak csordogál egy kis víz. Megpihenünk egy padnál, hallgatva a madarak koncertjét, mely hol csendesebben, hol harsányabban csendül fel...

Folytatva a sétát, csakhamar visszaérünk a tóhoz, ahol letelepedünk a fűbe. Beleolvadunk a természet csendjébe. A vízben hemzsegő vöröszárnyű keszegek csapata mellett, méretes uszonyosok is feltűnnek, s  csakhamar megérkezik két kis nyávogó kosztos is. Félve igazgatjuk útjukat, hogy bele ne essenek a vízbe a nagy dorombolás közepette...

Repülnek a percek, s mire felocsúdunk, rá kell döbbennünk, hogy 5 perc van még záróráig. A kilépő megvásárlásával záródik a látogatásunk.


 

 

Értékelés *****

Minden arborétum más... így van ez az Agostyáni Arborétummal is! Ezt, a  Gerecse  egy  völgyében megbújó felbecsülhetetlen kincset látni kell mindenkinek, vinni kell a hírét, mert ez is egy kincs, egy eldugott kincse hazánknak!

 

Ha ki szeretne szakadni a mókuskerékből, ha szeretne töltekezni, ha nyugalomra, csendre vágyik ide el kell jönnie! 

 

 

Flag Counter