Velencei-tó

 

 

A Velencei-tó Fejér megyében, Budapest és Székesfehérvár között helyezkedik el, a Velencei-hegység lábánál. Földrajzilag a Mezőföld középtájon, szűkebb értelemben a Velencei-medence földrajzi kistájon helyezkedik el. Hazánk harmadik harmadik legnagyobb természetes tava. Területe 26 km². Területének harmada nádasokkal borított. A viszonlag sekély, átlagosan 1,5 méteres vízmélységének köszönhöteően a nyári napsütés hamar felmelegíti. Ennek köszönhetően a kontinensünk legmelegebb tavának számít.

A tó vize ásványi anyagokban gazdag (nátrium, magnézium). Ennek köszönhetően egy fürdés mellékhatásai között szerepelhet, hogy frissebbek leszünk, tökéletesebben regenerálódunk, sőt a reumatikus eredetű fájdalmaink is egyhülhetnek.

Vízellátássát több patak, s ér biztosítja.  A Vértesben eredő, a Zámolyi-medence vizeit összegyűjtő Császár-víz által érkezik a legtöbb víz a tóba, de a Velencei-hegységből is érkezik hat patak a tóba. A legszámottevőbb a pákozdi Bella-patak. Említésre méltő vízfolyás még a Velencénél a tóba érkező Bátyom-ér. Lefolyását a mesterségesen kialakított Dinnyés-Kajtori csatorna biztosítja. Ez a csatorna  a Sárvíz vizeit és a Velencei-tavat köti össze.

A tóban két mesterséges sziget található.

Cserepes sziget, egy mesterséges sziget a tóban. a tó középső részén, Gárdony  közigazgatási területén fekszik. A sziget a

Velencei-tó mederszabályozása során jött létre: a meder 1977-78 . évi kotrása során felgyűlt kotrási iszapból alakították ki mintegy 1 millió m³ iszap és nád  felhasználásával a Velencei-szigettel együtt, majd 6 m-es betoncölöpökkel cölöpözték körbe

A Velencei-sziget ( korábban Úttörő-sziget) Velence közigazgatási területén fekszik.