Budapest ----> Zebegény ~ 70 km


 

Zebegény

 

...Vác után a programok egész tárháza vár utazóra. A fő téma természetesen a Duna, és a mellé települt, a megfáradt, vagy mozogni vágyó "vándorokat" váró szolgáltatások széles tárháza. 

Az 1910-ben eklektikus stílusban épült Dőry-kastély (magántulajdonban van) megpillantása egyet jelent azzal, hogy megérkeztünk Zebegénybe!  A főútról lekanyarodva, a Hétlyukú híd alatt áthaladva, csakhamar a település szívébe érkezik, de ha nem itt, akkor a következő lehetőségnél is be tud térni a faluba, de itt inkább balra kanyardjon le, a hajóállomás felé, itt azért kényelmesebben lehet parkolni, és nem a települést forgalmát terheli. Ha vonattal érkezik, nos egy perc alatt lesétálhat a Dunához, vagy besétálhat a település szívébe!

Ha sétára, látnivalókra éhezik, induljon el bármerre! Vesszen bele az ápolt kertek, utcák, terek, és persze a táj tökéletességébe, falatozzon mennyei házi rétest, üljön le egy padra, és érezzen  bele, mennyire más itt a lét... miért? Megfogalmazhatatlan az az érzés, melyet itt érzek... és ha már kipihente magát induljon, s  fedezze fel Zebegény nevezetességeit! 

Érdekességként említeném a Pille-kertet, ahol többek között olvashat a Méhgarázsról és a  Rovarhotelről. Megkapó érzés, hogy  itt szabadon terem paradicsom, a paprika... 

Innen nem messze található az Erzsébet-forrás, no meg néhány vicces kis figura a vízmű kertjében. A Hajózástörténeti Múzeum kincseinek megtekintése után törjön a magasba... A trianoni emlékmű felé vezető úton  az élmény csak fokozódik. A Sziklakápolna elragadó egyszerűségéből való töltekezés után, a "szerpentines" útról először csak a településre nyílik fantasztikus kilátás, majd minél magasabbra ér, a táj is egyre többet mutat magából.

Az emlékműről... mit is írhatnék, az esemény, melynek emléket állít, drámai. Magasztos érzés, hogy ennyi ember zarándokol el ide, hogy külföldiek sokasága olvassa a kihelyezett táblákat,s pihen meg az lépcsőkön, a fűben... s majd elsétál kilátóig, hogy  még többet kebelezhessen be a táj szépségeiből, illatából, s neszeiből. 

Rétes, lángos, házi bodza szörp, kézműves... és ha beleveszik a település utcáinak gyönyörűségébe, megmászik néhány, akár "tüdőszaggató emelkedővel fűszerezett" utcát... csoda! Ha csak a Szőnyi utcán sétál végig, már akkor is... de ha az Akácdombon lévő Tátika utca legmagasabb pontját megtalálja... ennél többet, ennél szebbet már valóban csak egy repülőgépből láthat!

Nyáron pezsgő élet fogadja a látogatókat a parton is. A fövenyt és a kis szigetet fürdőzők, s napozók sokasága népesíti be. Jönnek kerékpárosok, motorosok, letelepedik egy-két festő, és a hajók által felélesztett hullámok monoton morajlása, még talán egy kellemes meditációhoz is jótékony impulzusokat kölcsönözhet... A fagyizóban megkérdezve a hölgyet, hogy milyen itt lakni,  három szóban válaszol, jó.. és csendes.

Számomra minden itt eltöltött pillanat egy kisebb csoda, mely az a ketegória, ami megfogalmazhatatlan, A hajóállomás felöl besétálva a településre... nos ez a kép, ez a környezet, maga a tökéletesség. A macskakő, a sarki cukrászda, a fák, a templom, a virágok, a kis üzletsor, ...a sok kis apróság alkotja meg a tökéletest, az egészet, az egységet a számomra!

A homokos-kavicsos part a gyermekek paradicsoma is, ám ha inkább füvesebb napozásra vágyik, annak sincs akadálya, csak az egy szinttel feljebb, a fák árnyékában lehetséges.. 

A parton tud bingát és kenut bérelni, van öltöző és zuhanyzó, lehet napozni, fürdőzni, de akár rajzolhat, vagy festegethet is! A zsúfoltság  szerintem itt ismeretlen fogalom, mindenki talál magának helyet bőséggel napozáshoz, fürdőzéshez, úszáshoz, bambuláshoz, beszélgetéshez...! Ha gyermekkel érkezik, a csöppség sem fog unatkozni, hiszen az örök klasszikus, a homokvár építése, vagy egy gát meglakotása kövekből, a hullámok ellen ...órákra lefoglalja a gyerkőcök figyelmét!

Gyermekszáj: Apa ez jobb, mint a Balaton!  

A folyó minden percben nyújt valami újat. A óriási kirándulóhajók színes pompája, a megfáradtan araszoló uszályok rozsdamart képe éppolyan lenyűgöző látványként rögzül, mint az elsuhanó szárnyashajók, motorcsónakok sokasága. A hegyek ölelésében komótosan zajló Duna színvilága, tökéletes harmóniát alkot a táj sokszínű zöldjével, s illataival. A lenyűgöző dunai táj része a partmenti fűzfa, a hordalékszigetek, az ártéri erdő, a helyenként korhadt, s kidőlt fáival  ...sirályokkal, kárókatonákkal harkályokkal. 

...és amikor üldögélve, beszélgetve arra eszmélünk, hogy a horizonton a nap lassan nyugovóra tér, a tájat narancsos, vöröses (talán mondhatni bronzosnak is) színek festik be. A naplemente hangulata, s színei leírhatatlanok, ezt látni kell, mint talán minden naplementét, mert éppolyan különböző mindegyik, mint amennyire egyforma. Mindenki máshogy éli meg, minden tájrészlet, mindegyik évszak, hónap, nap, perc más rámával kíséri a horizonton eltűnő tüzes gömböt.

 


"Hétlyukú híd:

Két okból is különleges ez a vasúti műtárgy: egyfelől jól őrzi a magyarországi vasúttörténet legkorábbi időszakának építészeti stílusát, anyagait (még terméskőből és téglából épült), másfelől mind a mai napig szolgálja a vasúti közlekedést, Magyarországon abból a korból utolsóként. Érdekesség még az is, hogy a növekvő forgalmat nem úgy oldották meg, hogy a műemlékben kárt tettek, hanem úgy, hogy mellé építettek egy hasonló hidat."

 

Forrás:www.szallashegyek.hu

 

Értékelés *****

Zebegényt nem lehet bekategorizálni, mert azt gondolom mindenkinek mást ad, mindenki másként éli meg a látogatást. Talán a sztúpáknál  írtam, hogy nem lehet dolgokat megfogalmazni, mert ...felesleges. Az érzés mindennél többet ad, és azért nem kell választ keresni a "miért" kérdésre, mert felesleges! 

 Látogasson el Zebegénybe,  és varázsolódjon el Ön is!

 
 
 

Kellemes kalandozást kívánok!