Budapest ----> Martonvásár ~ 34 km

Brunszvik-kastély

Egy sétára csábítom Önt Martonvásárra, egy pompázatos angolkertbe, mely nem mellékesen helyet ad, a nagyon szép állapotban pompázó Brunszvik-kastélynak is. A kastélyban nem jártam, csak kívülről csodáltam meg, miáltal hazafelé menet, csak  úgy "beugrottunk" egy sétára, a záróra előtt.  Mindenképpen választanunk kellett volna a kiállítás és a séta között, ám akkor és ott ez nem volt a számunkra kérdés. A 70 hektáros angolkert, a séta oly erős csáberővel vonzott bennünket, hogy ...és egy cseppet sem bántunk, mert fantasztikus volt!

A kapuban megvásárolt belépőjegy "birtokában" indulhat a  séta. A kapuból már elragadja a tekintetet a kastély vakítóan fehér épülete. Információim szerint úgy "klasszikusan" nem látogatható, mivel itt működik az MTA Agrártudományi Kutatóközpontja.  Azért van egy csipet "kastély élmény", hiszen a hófehér falak között tekinthető meg a Beethoven Emlékmúzeum.

"A magyarországi grófi családok közül, ellentétben mondjuk a Festeticsekkel vagy a Nádasdyakkal, a Brunszvikok nevével viszonylag ritkán találkozhatunk. A címet Mária Teréziától kapták a martonvásári birtokkal együtt, ahol 1785-ben emeltek barokk kúriát. Persze az évszázadok alatt számos alkalommal végeztek bővítést és átalakítást az épületen, amely először klasszicista, majd neogót stíluselemekkel gazdagodott. Mai kinézetét az 1870-es évek második felében nyerte el. A kastélyban a család négy generációja élt, majd az építmény Habsburg–Lotaringiai József Károly főherceghez került, aki később Dreher Antal sörgyárosnak adta el. 1945-ben hadikórházként funkcionált az épület, 49-től napjainkig pedig a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Kutatóközpontjának (illetve jogelődjeinek) ad otthont. A kastély ezen része sajnos nem látogatható. A múzeumban Beethoven magyarországi kötődései kapják a fő hangsúlyt, és bemutatják a Brunszvik családot is, amelynek négy generációja élt itt. Teréz, akit sokáig Beethoven szerelmének tartottak, igazán sokoldalú karakter: amellett, hogy vonzódott a művészetekhez – rajzolt, festett, szavalt, zongorázott, verseket írt német nyelven."

(Forrás: Origo)

Tehát mi sétáltunk, s nem néztük meg a kastélyban található múzeumot ...ám ez a séta felért több kastélyni látnivalóval. Kezdhetném a lenyugvó nap sugaraival, amilyen művészien megfesették a kastély kisebb, s nagyobb részeit. ...folytathatánám, a park szépségeivel, a hidacskákkal, a szigettel... Lenyűgöző! Igen nem véletlenül nevezik az angolkertet tájképi kertnek. Tulajdonképpen elhiszem, hogy a természet lágy ölén sétálunk, és minden eredendően növény ott sarjadt, ahol most van... 

A kertet,  az 1779-ben, a Lübeckben született Heinrich Christian Nebbien tervezte. Érdekességként említem meg, hogy miközben a Brunszvik-kastély kertjét alkotta, éppen a budapesti Városliget kialakításáról szóló pályázatán dolgozott, mely a világ első népkertje volt, s közel három esztedei munkája fekszik benne! 

Az Országjárón fellelhető még egy munkája, a 

Tóalmáson található Andrássy-kastély parkja.

 

A kert tervezése nem szűkölködhetett kihívásokban, ugyanis az anno ~100 hektáros területet lápos, mocsaras világ uralta. Gondolom, hogy a birtokon csordogáló Szent László patak szabályozása, nagyban hozzájárult a mocsárvilág felszámolásához. A patak vizét, a szabályozás részeként fel is duzzasztották, s az így kialakult tavacska egy ékköve lett a parknak. A megszülető tavacska közepén, egy romantikus sétákra is tökéletesen alkalmas sziget is született. 

A szigetről megcsodálható a kastély, no és persze a park számtalan szeglete is. A szigeten koncerteket rendeznek, s mondanom sem kell  talán, hogy a színpad  mellett található  a nagy zeneszerző, Beethoven mellszobra. A sziget csodás fái közül felhívnám a tisztelt figyelmét a hatalmas mocsári ciprusra, melyet átkrolni egy embernek bizony lehetetlen! :)

A kertben szabálytalanul kacskaringózó sétálóutakon bárki végig tud sétálni, és a kihelyezett táblákon nem csak azt tudja behatárolni, hogy hol is van, hanem azt is, hogy a környéken milyen fákat tud megcsodálni, köszönhetően az  MTA Mezőgazdasági kutatóintézetének, akik oly fantasztikusan tartja karban a a parkot, hogy ennél szebben talán már nem is lehetne! Munkájuk volt, s van is bőven, hiszen história szerint, a háború alatt nagy károkat szenvedett a park, melynek a helyreállítása a háborút követően nem sokkal, 1949-ben el is kezdődött, és 1953-ban Természetvédelmi területté nyilvánították. 

Nem gondolom, hogy megéri letérni a sétautakról, mert minek, ám ha lát egy padot, egy valahonnan odakerült széket... telepedjen le, és váljon csendes részévé a parknak. Fogadja magába a természet muzsikáját, mely néhol hangosabb, máskor kicsit csendesebb. Ha egy kőpadra lel, pillnatson rá úgy, hogy az még eredeti, éppúgy, mint a vörösmárvány kút, vagy a kőhíd. Ha figyelemsen sétálgat, rálelhet egy kőoroszlánra is, melyről annyit kell tudni, hogy arra a pályázatra készült, melyet a Lánchíd "oroszlánjaira" írtak ki 1850-ben. Mint láthatjuk, nem ez lett a győztes mű. Alkotója ismeretlen.

Nem írtam még a park különleges fáiról, s növényeiről. Kérem nézze el nekem, de én ebben nem vagyok annyira otthon, és talán önnek is teljesebb lesz az esetleges jövőbeni látogatás élménye, amikor rábukkan egy érdekességre, ritkaságra ...melyből az avatottak számára biztosan sokat, s sokfélét tartogat a park.

 

Értékelés *****

Annak ellenére, hogy ez nem egy eldugott kincs, annak ellenére, hogy  egészen biztos vagyok benne, hogy kevesebben vannak azok az olvasók, aki még nem hallottak róla, MINDENKINEK nagy szeretettel ajánlom ezt a programot! 

Flag Counter