Budapest - Pusztamarót ~ 60 km. 

Pusztamaróti történelmi emlékhely

 

Pusztamarótra, egy nem túl jó minőségű murvás, köves út vezet be a Bajótot Bajnával összekötő műútról. Őszintén bevallom, hogy amikor letértem az "aszfaltról" megígértem magamnak, hogy csak addig megyek ezen az úton, amíg azt érzem, hogy az autóm gond nélkül megbírkózik a "kihívással". A "csak" helyenként zötykölődős úton, kb.15 perces utazás után érkeztem meg a Marót-hegyi Sólyomfészek táborhoz. A szezonban nyitva tartó Sólyomszem büfét magam mögött hagyva  már valóban csak néhány méter és megérkezem...

"Pusztamarót térsége hazánk és a Gerecse táj egyik kiemelkedő emlékhelye, történelmünk egyik legtragikusabb eseményének helyszíne, ahol a mohácsi csatavesztés után a legnagyobb ellenállásra került sor az országot pusztító törökökkel szemben.

A Gerecse lábánál a XIII. században feltűnő Marót falu eredetileg a Tardos nemzetségbeli Maróti nemeseké, a XIV. századba a Bajóti családé volt, majd királyi tulajdonba került, végül Zsigmond király 1388-ban az esztergomi érseknek adományozta, s az ő birtokukban maradt a XX. századig. Az érsekek a XIV. század végén vadászkastélyt építettek a falu közelében és halastavakat létesítettek a völgyben.

A mohácsi csatavesztés (1526. augusztus 29.), majd Buda vára elfoglalása (szeptember 12.) után Szulejmán szultán rabló csapatai végig pusztították a Dunántúl északi részét egészen Győrig.

A természet által is jól védett Marót falu térségében nagyszámú menekült - köztük a mohácsi csatából visszatért katonák - Tolna, Fejér, Esztergom és Komárom megyékből származó lakosság sáncolta el magát. A szekérvárral is megerősített település három napon át vitézül védekezett a törökökkel szemben (akiknek egyik vezére is elesett az itteni csatározásban). Végül Budáról hozott ágyúkkal törték meg ellenállásukat (1526. szeptember 15.), és a végsőkig védekezők között kegyetlen vérengzést vittek végbe. Egykorú leírások szerint mintegy 25 000 ember lelte halálát, illetve került rabszíjra.

Följegyezték Dobozi Mihály (Fejér megyei kisnemes) esetét, aki lovára kapva feleségét (Farmosi Ilonát) próbált elmenekülni az őt üldöző török csapat elől. Amikor a kettős teher alatt kifáradt ló roskadozni kezdett, neje könyörgött, hogy ölje meg őt, nehogy török kézre kerüljön, maga pedig meneküljön. Mikor az üldözők már majdnem utolérték őt, a nő hirtelen leugrott a lóról, de férje nem akarva elhagyni őt, inkább keresztül döfte kardjával, maga pedig hősiesen harcolva esett el.

A kegyetlen csata helyszínét napjainkig "emberölő völgynek" nevezi a nép.

Az egykori falu helyén kialakult Pusztamarót település az 1970-es években néptelenedett el - emlékét a szomszéd temető őrzi."

 

 

Körbesétálom a rétet. Az avarral befedett patak medre, a kis temető, a csodás fenyő, a sétákra, túrákra csábító táj... elképesztő élmény! Főként a korábban, a táblán olvasott információk tükrében... és igen, itt az emlékmű, melyet egy távoli felületes szemlélődő tekintet akár egy romnak is nézhet, de nem! Ismét idézem a tábla szövegét:

 

 

"Az emlékmű vörös mészkővel kirakott kőre épült. A kört a középponttal hat küllő köti össze, a hatosztatú napkerékre, mint ősi keleti motívumra, és a szekértáborra utalva. Ennek kerületén helyezkednek el az egyes elemek.

A kör közepén boltozattartó pillér emelkedik, melynek testén megelevenedik a történet: a látogatóval szemben, a lelki vígaszt nyújtó szerzetessel, tőle balra a feleségét mentő Dobozi Mihály, majd az Árpád-házi királyaink sávos címerét tartó tartó harcos, kit a temetési jelenet követ, majd a gyermekét mentő asszonnyal zárul a kompozíció. A pillér feljebb kibomlik, és fává alakul, középen az áldozatból kinövő élet folytatásának elemi parancsát jelképező virággal.

A kör kerületén álló pillérek, az áldozatok előtt fejet hajtó utódok, egyuttal az életfa kisarjadó ágai.A két hátulsó pilléren pergamenek jelennek meg Kisfaludy Károly "Mohács" című költeményéből vett idézettel. Ezekről indul a múltat a jelennel összekötő két boltív, ugyancsak az életfa ágaira emlékeztetve.

A jobb oldali pilléren motívumként megjelenik a menekülőkkel tartó pálos szerzetesek jelképe, az íves egyenlő szárú kereszt. A bal oldali pilléren pedig az emlékhelyet kialakító erdészek tölgyfalevél jelképe."

 

 

Az emlékhely megtekintése után javaslok egy túrát a környéken. Többek között oly csodás célpontok közül választhat, mint Péliföldszentkereszt, vagy például a Piszincei-barlang, mely ugyan le van zárva, és csak engedéllyel, illetve barlangász alapfelszereléssel látogatható, de a környéke, az égbetörő sziklafalak, a panoráma  feldedhetetlen élménnyel ajándékozza kirándulókat! A túrázáshoz elengedhetetlen alapfelszerelés a kényelmes túracipő, térkép, fényképezőgép, kullancsírtó, "fullra" töltött telefon, és a kullancsírtó. 

 

Értékelés *****

Bevallom, a látogatásomig nem ismertem az "emberölő völgy" történetét. Néhány perc néma csenddel tisztelegtem az itt... 

A múlt eseményeinek ismeretében, már nem is érdekelt, a tábor mellett pusztuló Trabik látványa, nem érdekelt, hogy... A visszaúton több helyen megálltam töltekezni a panorámából, a színekből, a.... Megérintett az ittlét, a múlt, a történelmünk egy kis cikke...

Flag Counter