Az 1241–42-es tatárjárás után a magyarok számos várat építettek, a cseszneki is e korszak szülötte, egy védelemre remekül alkalmas sziklacsúcson épült, az Alföldről Pannonhalmán át Győrbe vezető „sóút”védelmére. 1315-ben a Csák nemzetség foglalta el a várat, később Károly Róbert király csatolta birtokához a vadban is bővelkedő vidéket. Majd 1392-ben Zsigmond király a Garaifőnemesi családnak adta, cserébe annak délvidéki birtokaiért. Kihalásukkal 1483-ban a Szapolyai család tulajdonába került.

A kezdetben belsőtornyos kis várat a Garaiak jelentősen átépítették. A vár gótikus lovagvárrá való átalakítását 1424-ben fejezték be, ekkorra épült ki a többszörös védelmi vonallal körülvett belső vár. Virágkorát is XV. századra tehetjük.

Hadászati értéke a XVI. század közepére tűnt ki, amikor a Dunántúlra is elértek a törökök. Csesznek – Veszprém eleste után – országosan is kiemelkedő szerepű végvárként funkcionált, a magyar végvári védelmi rendszer első vonalába került. De végül 1594-ben Győr elestével török kézre került, négy évvel később azonban sikerült visszafoglalni.

A vár történetében a következő fordulópont Rákóczi-szabadságharc idején érkezett el, amikor kuruc csapatok vették be magukat és létesítettek a várban központi szerepű lőszer- és élelmiszerraktárt, ahonnan a Dunántúlon harcoló alakulataikat látták el, Illetve börtönként is funkcionált, ahol magas rangú hadifoglyokat is őriztek. A császári hadaknak viszont 1709-ben sikerült bevenniük.

A háborús idők végével a kővár az Esterházyak birtokába került, akik egy kényelmesen lakható, barokk stílusú kastéllyá alakították. Később az 1810-es nagy földrengés, majd 1820-ban egy villámcsapás okozta tűzvész tette lakhatatlanná.

Az ’60-as évek végén megkezdődött a rom feltárása, mely 1997-ben kapott új lendületet, azóta is folyamatosan épül, szépül a műemlék vár.

 

forrás:

kirandulastippek.hu

www.latvany-terkep.hu

 

Flag Counter